Szalagparancsok kihagyása
Ugrás a fő tartalomhoz

eng | hun
Skip Navigation LinksAtomerőmű Kezdőlap Sajtószoba A kabóca, az ürge és a többiek

 

 A kabóca, az ürge és a többiek

 

 

Képernyőfotó 2021-04-07 - 14.29.28.png
 

A környéken - nem messze Pakstól, Szedres, Tengelic, Dunakömlőd határában - márciustól május közepéig virágzik a tavaszi hérics (Adonis vernalis), számomra az egyik legszebb vadvirág. Virágfotózásaim gyakori visszatérő alanya. Nagy méretű fénylő, aranysárga virágai messziről mutatják az utat, hol kaphatom őt lencsevégre. Száraz gyepek, legelők, ligetes, meleget kedvelő tölgyesek környékén termetes, üde zöld bokrok virágokkal teli látványos jelensége élőhelyének. Erősen mérgező hatású növény mind zölden, mind szárítva. Hatóanyaga érzéstelenséget idéz elő. Megjelenése visszavonhatatlanul hirdeti, hogy itt a tavasz. Ám vannak évek, mikor a szeszélyes időjárás hóval lepi el a növényt. Túléli, „erős fából faragták”!  Színei kontrasztosan mutatnak a felvételeken. A még téli elszáradt fűszálak és az őszi falevelek közül messze kimagasló virág, a kék eget is belekomponálva a képbe, igazi tavaszi hangulatot üzen. 

 

Képernyőfotó 2021-03-31 - 9.35.36.png
  

A Paks melletti Gyűrűsi-löszvölgy sűrű galagonyás ligeteiben gyakran felkerestem a magas fűben megbúvó leánykökörcsineket (Pulsatilla grandis). A terület természetvédelmi őrének útmutatása szerint haladtam bokortól bokorig, hogy megleljem az első növényeket. A Duna-Dráva Nemzeti Park megszabadította az erőszakos és oda nem illő tájidegen növényektől a területet, ezért még több példány tud bennünket elkápráztatni. Fotózásához korán kellett a helyszínre érni. A völgy klímája és a hideg éjszakák miatt jégkristályokkal borított virág hajnalban különleges képek készítésére adott lehetőséget. Speciális optikát és a minimális mélységélességet alkalmaztam. A gondot a fotózásra felhasználható rövid időszak jelentette, mert a felkelő nap gyorsan olvasztotta a kristályokat és szárította fel a cseppeket. Annyira közel hajoltam a szirmokhoz, hogy az orromon kilélegzett levegő pillanatok alatt változtatta át a virág felszínén megdermedt cseppeket.

 

Képernyőfotó 2021-03-22 - 9.49.38.png
 

A mocsári béka (Rana arvalis) hímje tavasszal a nászidőszakban azúrkék színűre változik. Magyarországon a síkvidéki  mocsarakban csak szórványosan fordul elő, elsősorban délen, a Dráva menti területeken és a nyugati országrészben élnek nagy számban. Paks közelében, a Duna túlpartján, a Kiskunsági Nemzeti Parkban is megtalálható. A kora tavaszi időszakban a sekély, zsombékos vizekben a szaporodási időszakukban a lerakott peték milliói biztosítják a faj fennmaradását. Mindhárom területen fotóztam már őket, a hideg vízben mozdulatlanul hasalva, az ellenfényben a szemből jövő nap erős sugaraitól sötét testeket vakuval megvillantva, a békák ügyet sem vetnek rám. Amikor a többórás, hosszú várakozástól átfagyva kénytelen voltam megmozgatni a dermedt végtagjaimat, a békák alámerültek. De türelmesen várakoztam tovább, és a jutalom nem maradt el, mert később visszatértek a felszínre, és folytatták jellegzetes énekkel kísérve nászukat. A nászidőszak rövid, ezért hasznos ismerősök a természetvédők, akik az ívóhelyeket rendszeresen figyelik, és értékes információkat adhatnak. Ilyenkor nem lehet más programja egy természetfotósnak, mert egész évben csak erre a pár napra vár, hogy lencsevégre kapja nászukat. Valóban jókor, jó helyen kell lenni, sok szerencse is kell hozzá, mert egy hirtelen átvonuló front is megszakíthatja a párzást. Sok szép kép készült a mocsári békáról 2017-ben, válogathattam a kiállításokkal egybekötött előadásokra és a pályázatokra. Nagyon kevesen láthatják csak az érdekes jelenséget, ezért mindig érdeklődéssel hallgatják a kék békás történeteket. A MontPhoto 2018-as spanyolországi pályázatán a „Ki vagy te?” c. kép az egyéb fajok kategória első és az ürgéim az emlős kategória szintén első díját hozták haza, nagyon örültem neki. A kék békák továbbra is érdekelnek, a félvízen fotózás tökéletesítését céloztam meg, és már nagyon várom, hogy újra meglátogathassam a kék lovagok tavát.

 

 

Képernyőfotó 2021-03-11 - 15.21.03.png

Legyen az áradó Duna vagy egy völgyek között lezúduló patak, de egy, az erdő mélyén rejtőző láp, mind-mind üzenetet hordoz. Rájuk tekintve és környezetüket látva felhívja figyelmünket arra, hogy van még bőven mit tennünk, hogy az utókor is élvezhesse szépségüket. Tiszta forrásaink oltsák a fáradt vándor szomját. Sokat haladtunk előre az utóbbi években. Vitathatatlan. De nem eleget. Rengeteg dolgunk van még. Vajon a jövő századok természetfotósai is ugyanígy látják majd ezeket az élőhelyeket? Lesz víz egyáltalán? Kérdéseim ellenére optimistán járom és örökítem meg legnagyobb természeti értékünket. Soha ne szakadjon meg ez a folyamat!

  

 

Képernyőfotó 2021-03-11 - 15.13.26.png

  

Virágokat fotózni a látszat ellenére nagyon izgalmas, mert a legszerényebbek is kihívásokat tartogatnak számomra. Amikor az autóm ajtaját becsukom, és gyalog indulok tovább a természetbe, lassan átjárja testemet és lelkemet a harmónia, ezt az érzést a természetjárók biztos jól ismerik. Ahogy mögöttem az aszfalt, már nem jön velem szembe senki, csak a természet van, és én. Nagyon nagy szükségem van arra, hogy felfedezzem és megörökítsem azt, amire vágyom, és azt a természetben találom meg. Ha a sors még kegyes is, akkor olyan dolgokat láthatok és hallhatok, melyekre nem is számítottam. Szeretem a csendet hallgatni, és olykor kellemetlennek érzem a fényképezőgép kattogását is. Az avarból épp csak előbukkanó törékeny májvirág (Hepetica nobilis) szálai mohón isszák magukba a lemenő nap fényét, mely figyelmeztet a kirándulásom végére. Odakint mindig megáll az idő, és amikor már hazafelé tartok, ránézek a műszerfalon az óramutatóra, és hitetlenkedve fogadom, hogy ily sokáig voltam terepen. Útközben még átgondolom a történteket, milyen gyorsan eltelt ez a nap is. Nem érzem magam fáradtnak, pedig a különösen nehéz terepeken a gyaloglás komoly fizikai megterhelés, de egészséges szórakozás is. 

 

 

Képernyőfotó 2021-03-03 - 6.57.10.png
  

2020-ban a Tolna Megyei Értéktár egyik féltett kincse lett a helyi jelentőségű természetvédelmi terület, az Imsósi-erdő. Már jóval azelőtt, hogy a természetfotózás elkötelezettjévé váltam, rendszeres látogatójaként és csodálójaként fedeztem fel hétvégenként rejtett zugait. A Duna megszámlálhatatlan ártereinek egyik legszebb gyöngyszeme ez az alig 55 hektáros terület, mely védett növények és állatok sokaságának ad otthont. Minden tavasszal ellátogatok ide. A közeli 6-os út forgalma lassan távoli morajlássá halkul, ahogy egyre beljebb és beljebb jutok az erdőbe. Az ősz és tél tépázta avar lépteim alatt egyre hangosabbá válik, nem óvatoskodom. Most nem egy, a sűrűben rejtőző vad becserkészése a cél. Sokkal nagyobb dologra „fenem” objektívemet. Virágszőnyeg. Igen, az egyik legszebb látvány ilyenkor a kopasz szürke fák törzsei alatt elterülő milliónyi gyöngyszem. Nincs az a textiltervező, aki ennél szebbet tudna alkotni. 

 

 

Képernyőfotó 2021-02-26 - 9.43.18.png

  

A téli táj az atomerőmű mellett kialakított leseimnél vagy a szekszárdi Sötétvölgyben dr. Kalotás Zsolt madáretetőjének környékén varázslatosan szép. Utóbbi helyen közel húsz fajt sikerült egy alkalommal fotózni. Télidőn a madarak komoly csatákat vívnak egy-egy falat megszerzéséért, mert a tél szűken méri az állatok táplálékforrását. Kivételes, szinte koreografált mozzanatok sokaságát láthattam, de lassú reflexem miatt csak ritkán sikerült a profi gép gyorsaságát jól kihasználni. Ahol sok madár megfordul, ott előbb-utóbb mások is megjelennek. A karvaly rendszeresen látogatja az ilyen helyeket, őrszemek figyelik jöttét, és riadót fújva elmenekülnek a sűrű bozótba. Az erdő akrobatája, a mókus szintén szeret dézsmálni a kitett falatokból. Az atomerőmű melletti természetvédelmi terület égererdejének lakója a havat kaparászva keresi a neki elrejtett diót. Kitartóan keres, hiába kattog a fényképezőgép a téli erdő csendjében, ügyet se vet rá.

 

 

Képernyőfotó 2021-02-22 - 10.48.57.png

 

Az illatos hunyor (Helleborus odorus) gyakori útitárs erdei barangolásaimon. Az év minden szakában látható nyomot hagy az avarban, többnyire a Mecsek és Dunántántúl bükk- és gyertyánelegyes erdeiben. Kora tavasszal megjelenő fiatal hajtásai, majd később hatalmas zöld vagy megbarnult szórt állású, tenyeresen összetett levelei árulkodnak élőhelyéről. A növény minden része mérgező.  Fotózása viszonylag egyszerű, masszív felépítése ellenáll az enyhébb fuvallatoknak, gyakori előfordulása és a tövek egymástól nagyobb távolságú elhelyezkedése miatt. Homogén színezete nem okoz kiégett foltokat a képen. Még erősebb napsütés esetén is elég némi derítőfény használata, hogy a sötétebb részeket is láthatóvá tegyük.

 

 

 Képernyőfotó 2021-02-08 - 7.03.04.png

A tél olykor hosszas csatározás után adja csak meg magát a jussát követelő tavasznak. Az évszak végén az erdőt járva, annak egy eldugott szegletében az egyik kidőlt és korhadozó fa törzsén furcsa színes jégcsapokat fedeztem fel. A jég elszíneződése a korhadó törzs színes, mikroszkopikus maradványainak köszönhetően az egész jégcsillárt beszínezte. Ez a folyamat azért is volt viszonylag lassú és látványos, mert nappal a hőmérő szála pluszokat mutatva olvadásra késztette a rideg világot. Éjjel viszont újra fagyossá vált minden. Napokon keresztül megfigyelhető volt, miként változnak a formák. Szerencsére volt időm kijárni, és megörökíteni ezeket a kivételesen szép pillanatokat. Igaz, a nehéz hátizsák és  állvány hegymenetbe történő cipelése némileg beárnyékolta a feladat szépségét.

 

 

 

 006_Asztali fríz.jpg 

 

A Duna-völgyi csillagvirág nagyon törékeny, mégis kitartóan ellenáll az év eleji szélsőséges időjárásoknak. A első nyíló virágaink egyike a még lombtalan és szürke ártéri erdők alján. Mint megannyi gyöngyszem színesíti be az avart. A Duna ártereit néhol szőnyegként beborító virágok nagyon csábítóak, hogy a fotós közéjük vesse magát, de aranyszabály, hogy csak óvatosan, minden szálára figyelve, a „szőnyeg szélén állva” örökítsük meg őket. Védett növényünk szerencsére nagy számmal megtalálható végig a Duna magyarországi szakaszán. Apró, az avarból ép kibúvó szépséget azért is nehéz  fényképezni, mert az előbb említettek miatt óvatlanságunkkal sok kárt tehetünk bennük. De van más ok is. A legkisebb szellő már megmozdítja, és a kép életlenné válik. Erős napfényben fényképezve eltűnnek (kiégnek) azok a finom részletek, melyek miatt oly szívesen „vadászunk” rájuk. Nincs könnyű dolga a fotósnak, de egy-egy szép felvétel kárpótol minden egyes, sáros avarban, nyirkos, párás szürkületben vagy alkonyatban fázósan eltöltött óráért.

 

 

kép.png
 

A vizes élőhelyek több más természetes élőhellyel együtt fontos szerepet töltenek be a velük szimbiózisban élő fajok fennmaradásában. Az elmúlt étizedek időjárás-változásai, az emberi beavatkozások egyértelművé tették, hogy bolygónk színes ökoszisztémájának megőrzéséért és védelméért, a fajok fennmaradásáért mi, emberek tehetünk a legtöbbet. Tudatos természeti kezeléssel, a klímavédelemi elvek betartásával talán még visszafordítható a negatív folyamat. Környezettudatos életmóddal magunk is sokat tehetünk földünk, vizeink tisztaságáért. Felelőtlen magatartásunkon, szemétkezelési szikásunkon látható módon sokat javítottunk az utóbbi időkben. De ne legyünk elégedettek! Bőven van még teendőnk szárazon és vizen egyaránt. Az e heti naptárképen egy barkós cinege látható. Fajtársaival együtt csapatosan keresi fel a vízparti nádasokat, melyek bőséges táplálékkal ajándékozzák meg a portyázókat. Sajnos azt is el kell mondjam, hogy fényképezésük közben rengeteg eldobott szemét csúfította a nádas kevésbé rejtett zugait.

 


kép.png

 

A föld alatti világba természetfotósként csak olyan illetékes szakemberekkel juthatok be, akikkel már hosszú évek óta jó munkakapcsolatban vagyok, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy barátságukat élvezhetem. Magyarországon minden barlang védett, és csak szakemberek által vezetett túraútvonalakon látogathatók a föld alatti szépségekre kíváncsi természetkedvelőknek.  Sok olyan barlang, üreg is van, melyet csak szakavatott környezetvédelmi szakemberek és tudósok ismernek, és kutatás céljából felkereshetnek. Nagyon megtisztelő, hogy néha-néha én is eljuthatok egy ilyen helyre. Annyira kivételesek ezek a lehetőségek, hogy mikor belépek egy ilyen „szentélybe”, zavaromban el is felejtem, mit is kellene ilyenkor csinálnom. Ezek az élőhelyek számtalan teremtménynek adnak túlélési lehetőséget a téli időszakban. Állandó hőmérsékleten biztosítják, hogy emlősök, hüllők, kétéltűek és rovarok tavasszal újra elkezdhessék aktív életüket az erdő számtalan pontján. A Mecsek barlangjainak némelyikébe bejutva inkább a kivételes lehetőséget élvezem, és a fotózás csak másodlagos élmény számomra. Remélem, egyszer fordul a kocka, és komolyabban elmélyülhetek ezeknek a varázslatos helyeknek  és lakóiknak megörökítésében.

 

 

fríz.png
 

A Geresdi-dombság minden évszakban szép lehetőséget kínál a természetet kedvelő és járó túrázónak és fotósnak egyaránt. Én sem hagyom ki ezt, amikor csak lehet, meglátogatom. Változatos élővilágát természetszakértő barátaim segítségével megismerhetem. Rejtett kincseit, szépséges völgyeit, domjait megmászhatom. Miután a kezdősebességet és irányvonalat megkaptam, önállóan is nekivágok magányos, de egyáltalán nem unalmas, a legapróbb részleteket is kereső felfedezőtúráimnak. A téli erdő csendje igazi kikapcsolódás. A települések zaja messze elkerüli ezeket a helyeket. A terepjáró  morajlása csak addig töri meg az erdő nyugalmát, míg a hátizsákot kivéve, az utolsó ajtót is bezárom. Innentől kezdve csak a lábam alatt roppanó hó hangja és a felszerelést rejtő hátizsák csatjának halk kattanása jelzi az éles hallással megáldott vadnak, hogy ember jár az erdőn.​

 


naptár2_Rajztábla 1.jpg
 

 A fokozottan védett magyar kikerics néha már karácsony környékén virágzik a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságához tartozó Villányi-hegység „ördögszántotta” hegyén, Szársomlyón. A terület sziklás, egyenetlen, kövekkel tűzdelt hegyoldalát emberpróbáló feladat megmászni. A hátizsák és állvány cipelése nagy odafigyelést követel, bár lehet készíteni felvételt egy túraösvényen a hegy lábánál is, de akkor nem hallanánk a hollók, ölyvek és sólymok hangját, nem éreznénk magunkat az ég és föld közötti lét varázslatos határán. Ez az alkotás varázsa, ki ne hagyják! A korai érkezéssel elkerülhető a népszerű turistaútvonalak zsibongása, mert a nap emelkedésével egyre zajosabbá válik a hegy. Hétköznapokon inkább ellátogatok Szársomlyóra, mert akkor kevesebb a turista, és elmélyültebben tudok koncentrálni a fotózásra. Technikailag a terep leküzdése a kisebbik akadály a hegyen állandóan fújó széllel szemben. A virág apró, szirmai egy gyenge fuvallatra is megmozdulnak, de néhány trükkel ez kiküszöbölhető. A virág maga a csoda, általában olyan helyen fotózom, ahol természetes védőfal, például sziklatömb tövében nyílik, de a testem vagy a hátizsákom is hasznos szélfogó. A virágszőnyegen körültekintően kell dolgozni, figyelni kell arra, nehogy eltapossak más növényt. Szerencsésebb kisebb virágfoltokat vagy akár magányos példányokat választani. Nehéz feladat, de megoldható. A kemény, csúszós, vizes sziklákon és köveken térdelve a hidegburkolók térdvédője hasznos segítség. A lassan felmelegedő hegyoldalakon való hosszas bóklászás kiizzasztja a testet, ezért a megfázás garantálható, tehát célszerű a réteges öltözködés. A virág maga igen népszerű a természetfotósok körében, sokan sokféleképpen fotózták, több nemzetközi pályázaton díjazták már. 2018-ban egy más megközelítésben, speciális objektívvel, kis mélységélességgel, a sziromlevelek közt kutattam, így felfedeztem a virág intim részleteit, mely egy kalandos utazással ért fel. A harmónián és a varázslatos színek visszaadásán kívül semmi másra nem törekedtem. A technikai nehézségek miatt sok sikertelen felvétel készült, és ez még inkább fokozta az elszántságomat.

 

001_Asztali friz_szoveg.jpg 

2017 januárjában a Duna látványos jégzajlását az erőművet a folyóval összekötő két csatorna partján örökítettem meg. Hogy miként? A mellékelt videó sokat elárul a helyszín hangulatáról. Na persze azt is, hogy a fotózáshoz azért kicsit jobban értek, mint a filmkészítéshez. :-) A körülményekhez képest egy biztonságos kőszóráson állva fényképezhettem és forgathattam. Igaz, odáig el is kellett jutni. Nagyon figyelve testi épségemre és a hátamon cipelt közel harminckilós felszerelésre, minden mozdulatot átgondolva, centiről centire haladtam. A helyszínt úgy kellett megválasztani, hogy a zajló jégtáblák közé állított állványt ne lökje fel egy újonnan érkező jégfolyam. A teliholdas este különleges hangulata csak fokozta a helyzet varázsát. Egyedül, a jég peremén állva fantasztikus élményben lehetett részem. Ettől izgi és kihívás az ilyen fotózás. Szép este volt. Az otthon melegében még sokáig ébren maradva éltem újra a part mentén töltött éjszaka máig feledhetetlen pillanatait. 

 


000_LIII_Asztali fríz.jpg
 

A képeket a Paksi Atomerőmű melletti Dunaszentgyörgyi-láperdőben készítettem az átlátszó jég foglyairól. 2017-ben a szinte mindig szeszélyes március kemény hideggel lepte meg a vidéket. Éltem a lehetőséggel. A hideg éjszakák után a nappalok sem hoztak nagyobb enyhülést. Napokon keresztül kutattam és örökítettem meg rejtett szépségeit a lápnak. Sok különleges formát, megdermedt pillanatot sikerült lencsvégre kapni. A fotózást megkönnyítette, hogy nem esett a hó, így nem takarta be az átlátszó, tiszta jégbe rejtett szépségeket. Szerencsémre a jég kellő vastagsága is biztonságtudattal töltött el. Nem sokat foglalkoztam azzal, hogy esetleg beszakadhat alattam a csúszós felület. Felelőtlen voltam. Igaz, nem itt és ekkor, de a későbbiekben megfizettem ennek az árát. Figyelmemet teljes egészében a technikailag lehető legjobb képek elkészítésére fordítottam. A legnagyobb problémát a csillogásmentes felvétel elkészítése jelentette. A napfény kitakarása az ilyen képek készítésénél a legfőbb feladat. Hatalmas fekete esernyőkkel burkoltam körbe a fotózandó jelenetet és magamat, hogy egyenletes megvilágításban dolgozhassak. Könnyebb volt a dolgom, mikor szürke lepelbe öltözött a táj. Ilyenkor csak a jó kompozícióra és a bemozdulásmentes felvétel elkészítésére kellett figyelnem. A „Madarak” című kép még abban az évben a világ természetfotós pályázatai közül a legrangosabbak között számontartott GDT European Wildlife Photographer of the Year 2017, a természet művészete kategóriában második helyezett lett.  Azóta sem volt szerencsém ilyen időjárási körülményekhez. De türelmesen várom a legközelebbi lehetőséget.